A NAPRENDSZER A Naprendszer a Nap környezetének az a tartománya, amelyben a Nap gravitációs tere dominál. Ez a tér egy kb. 2 fényév sugarú gömb, melyben a Nap, a 8 nagybolygó és azok több mint 60 holdja, a kb. 100 ezer kisbolygó, az üstökösök, meteorok és a bolygóközi anyag helyezkedik el. A Nap egy 1,4 millió km átmérőjű, 2*1030 kg tömegű sárga törpe típusú csillag, melynek anyaga gáz halmazállapotú plazma (elektromos áramot jól vezető gáz), 80 % hidrogénből és 20 % héliumból áll. A Nap nem merev testként forog, hanem differenciálisan rotál, ami azt jelenti, hogy az egyenlítőhöz közelebbi tartományok nagyobb, a pólusokhoz közelebbi területek kisebb szögsebességgel forognak. A Nap szerkezete: A Nap belseje három részből áll: Legbelül a centrális mag található, melynek hőmérséklete 10-20 millió Kelvin, itt megy végbe a Nap energiatermelése (H atommagok fúziójával He keletkezik). Röntgensugárzási zóna: a centrális mag körül helyezkedik el, az ott keletkezett energiát röntgensugárzás formájában továbbítja a külső rétegek felé. Konvektív zóna: konvekciós áramlások formájában továbbítja az energiát. Ezek fölött helyezkedik el Nap felszíne vagy légköre (hőmérséklete kb. 6000 Kelvin), amely szintén három részből áll: Fotoszféra: Az energiatovábbítás itt fény formájában történik, ezt a réteget látjuk, itt keletkeznek a napfoltok. Kromoszféra: Ez a réteg csak napfogyatkozások alkalmával látható, itt jönnek létre a napkitörések vagy flerek és a protuberanciák. Korona: Folyamatosan megy át a bolygóközi anyagba. A Napból kijutó sugárzás a napszél, amely a teljes elektromágneses spektrumot tartalmazza. A bolygók a Nap körül direkt irányban (az óramutató járásával ellentétes irányban), ellipszis alakú pályán keringő, saját fénnyel nem rendelkező égitestek. Két nagy csoportjukat szokták megkülönböztetni: A Föld típusú vagy belső bolygók, a Nap közelében helyezkednek el, szilárd a felszínük, kicsi az átmérőjük és a tömegük, de nagy a sűrűségük, kevés holdjuk van (Merkúr: 0, Vénusz: 0, Föld: 1, Mars: 2). A Jupiter típusú vagy külső bolygók a Naptól távolabb találhatók, túlnyomórészt gáz halmazállapotúak, nagy az átmérőjük és a tömegük, de kicsi a sűrűségük, sok holdjuk van (Jupiter: 16, Szaturnusz: 18, Uránusz: 20, Neptunusz: 8). Merkúr, a legbelső bolygó Átmérő: 4 878 km Pályasugár: 57 910 km Keringési idő: 0,24 év Forgási idő: 24,60 nap Tömeg: 0,05 * Föld Sűrűség: 5,42 * Víz Hőmérséklet: -180°C - 430°C A Merkúrt már az ötezer évvel ezelőtt élt sumérok is megemlítik írásaikban, mint az esti vagy esetenként a hajnali égen látszódó fényes "csillagot". Bár a Naphoz legközelebbi bolygó, mégsem a legmelegebb: míg napsütötte oldalán +430 fokot megközelítő hőség uralkodik, az éjjeli oldalon -180 fok is előfordul. A Merkúr nem sokkal nagyobb, mint a mi Holdunk (nem véletlenül hasonlít rá). Tele van kráterekkel, mivel a kis gravitáció miatt légkörrel lényegében nem rendelkezik, így a becsapódó meteorok akadálytalanul lejutnak a felszínre, ahol se szél, se víz nem koptatja a becsapódási sebhelyeket, tehát azok évmilliárdokig épen megmaradhatnak. Vénusz, az esthajnalcsillag Átmérő: 12 104 km Pályasugár: 108 200 km Keringési idő: 0,62 év Forgási idő: 243,00 nap Tömeg: 0,80 * Föld Sűrűség: 5,25 * Víz Hőmérséklet: 380°C - 487°C A Naptól számítva ez a második bolygó. Esthajnalcsillagnak is nevezik, mert egyszer az esti, máskor pedig a hajnali égen tűnik fel. A többi kőbolygóhoz hasonlóan ez az égitest is szilárd kéreggel rendelkezik, amelyet sűrű, átlátszatlan felhőtakaró burkol. A Vénuszon szinte mindenütt (a sarkvidéken is) egyenletes hőség uralkodik, ugyanis a vastag felhőzet miatt elvadult üvegházhatás alakult ki: a szén-dioxid légkör a napfényt beengedi ugyan, de a hőt visszatartja. (A felszínéről visszaverődő kissé megváltozott sugárzás nagy része nem hagyhatja el a légkört.) A bolygókéreg arculata szüntelenül változik, mondhatni fortyog a felszíne. Föld, az otthonunk Átmérő: 12 756 km Pályasugár: 149 600 km Keringési idő: 1,00 év Forgási idő: 24,00 óra Tömeg: 1,00 * Föld Sűrűség: 5,52 * Víz Hőmérséklet: -72°C - 56°C A XV. században Kopernikusz jött rá, hogy a Föld a számtalan közül csak egyetlen bolygó a kozmikus óceánban. Az különbözteti meg leginkább a Naprendszer többi égitestétől, hogy a felszínén fejlett ÉLET alakult ki. Felületének több mint kétharmadát víz borítja. Ez tette lehetővé évmilliárdokkal ezelőtt, hogy kialakuljon az élet. A mai szárazföldek körülbelül kétszáz millió éve még egységet alkottak, ám az akkori őskontinens széttöredezett, darabjai azóta is évente pár centiméterrel arrébb csúsznak. A földfelszín - csillagászati időmértékkel kifejezve - rendkívül fiatal. A kéregmozgások, a víz, a szél mintegy ötszáz millió év alatt újra meg újra átformálják a felszínt. A Föld kora (akárcsak Naprendszerünké) körülbelül 4,6 milliárd év. A legöregebb, eddig ismert kőzetek "mindössze" 4 milliárd évesek. Az életre utaló első jelek alapján körülbelül 3,9 milliárd évvel ezelőtt indult meg a biológiai evolúció. Ezalatt nagyjából nyolcszor átrendeződött bolygónk arculata. Mars, a vörös bolygó Átmérő: 6 794 km Pályasugár: 227 940 km Keringési idő: 1,88 év Forgási idő: 24,72 óra Tömeg: 0,60 * Föld Sűrűség: 3,94 * Víz Hőmérséklet: -120°C - 20°C A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos. A viszonylag kis gravitáció egy nagyon ritka szén-dioxid légkört tart a bolygó körül, felszínén százszor kisebb a légnyomás, mint a Földön. Éghajlata kismértékben eltér a Földétől, a hőmérséklet a legtöbb helyen a fagyos -120 és a langyos +20 Celsius fok között változik. Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars éghajlata sokkal melegebb volt, és a felszínén vízfolyások hömpölyögtek. Erre a kiszáradt folyómedrek utalnak. A víz kölcsönhatásba lépett a felszínt alkotó vassal, ami ennek következtében "elrozsdásodott". A rozsda jellegzetes vöröses színt ad a felszínnek.